Kedves Napló!

Túl vagyok egy kissé színes, pezsgős eseményekben gazdag 5-6 napon. Ma estére végre meg is nyugodtam (már amennyire tudok, majd később meglátjátok miért…), úgyhogy akkor írok is Nektek pár sort.

Na, kezdjük is a péntekkel. Ugye úgy búcsúztam el, hogy hívjatok nyugodtan Marco-nak… Hát nehogy!!! Életem egyik legszarabb napja volt, tényleg!!! :-D

Reggel mentem korán suliba, egész nap ott, aztán egyből sietni az étterembe.

A belvárosban várakozás egy buszmegállóban a Wellington úton:

Megérkeztem az olasz étteremben, nagy várakozások tőlem, jó lóvé… jajj de jó lesz! Bementem, kedves kis olasz csapat, plusz két húzott szemű alapanyag-előkészítő + mosogató srác. Mindenki kedves, együtt ettek, még engem is megkínáltak… Mondom, ettől jobb nem is kell.
Aztán egyszer csak munkára fel, nemsokára jönnek a vendégek. A főnököt először nem is vettem észre, hogy főnök, csak később. Ő várta személyesen a vendégeket, és ő szolgált ki sok mindenkit, és mindenkivel kedves volt, volt akivel puszi-puszi, de az a buzis. Na most el kell mondani, maga a faszi is elég homár beütésű volt, de szerintem csak úgy viselkedett, plusz a hangja is olyan volt.. Na de a lényeg. Bele a mélyvízbe, gyorsan megtanítottak, hogy kell 3 tányért kivinni, kávét csinálni, mi hol van, stb, és mélyvíz. Összefoglalva a helyzetet: 6 órán át dolgoztam nekik, megállás nélkül. Hogy úgy mondjam, egy jót szellenteni nem volt időm, még a szám is kiszáradt, mert vizet sem mertem inni. Meg eszembe sem volt, és egyfolytában kaptam, hogy ez kevés, többet járjak, ezt is csináljam meg, azt is csináljam meg, miért nincs már leszedve az az asztal, miért nem ez, miért nem az, és közben folyt rólam a víz úgy dolgoztam… Ez azért komoly.. Tényleg, tudjátok, kell a pénz, ilyenkor az ember 120%-ot teljesít. És hogy ezeknek ez is kevés volt, meg minden… egyre jobban ment fel bennem a pumpa. Ennek a fasznak robotokat kellene alkalmazni, kb. 3 ember munkáját kellett volna elvégeznem, 2,64-ét talán sikerült is. Még annyi, hogy 20 asztalos a hely, volt, hogy mind egyiknél ültek, és volt a Franco, a másik pincérsrác, meg én, a full-kezdő. Hát mondtam magamban, Franco! Ez nem frankó!

Szóval olyan idegbeteg lettem estére, mint az állat.
Ami a legjobb az egészben, hogy nem hittem volna, hogy velem is megtörténhet olyan, amit csak a filmekben látni a béna pincérekről… Én egy éppen totál idegbeteg pillanatomban 3 sört vittem ki poharakkal egy tálcán (ez nem az az étterem, ahol csak lerakod, mindent ki kell tölteni, kóstoltatni, ha üres a pohár újra tölteni…stb), letettem a 3 poharat. Az egyik sört öntöttem bele a pohárba és elfókuszáltam a tálcán lévő másik kettőről… És akkor azok két irányba keresztbe eldőltek, és rá a sarkon ülő két vendégre!!! :-DDDDD hááááhááááhááá IGEN! Megtörtént!!!
Én tudod, sooo sorry, sooo sorry, törölgettem mindenkit, meg a padlót is… Kész! Hála a teremtőnek nagyon jó fej aussie-kat öntöttem le, akik mondogatták, hogy no worries, nem para, semmi baj, nyugi… Még később mentem leszedni az asztalt, meg minden okból, és még meg is kérdezték, ők(!), hogy na milyen az első napod??? Én meg mondtam, hogy „Szerintetek milyen, hát most öntöttelek le titeket sörrel!!!” :-D Ezek meg csak mondták, hogy ne aggódjak, jó lesz az, semmi para… Kéééész! És most már ez is megtörtént velem! Ki hiszi ezt el nekem??? Estére úgy le voltam harcolva, mint az állat, fájt a hátam is, nagyon, a buszt sem érhettem el, mert hajnal fél 1-ig ott kellett lenni, Sid nem tudott eljönni értem, mert 1. nem tudta hová kell, 2. a szeme miatt nem vezethet este; nem lát!
Na és mivel ez nem embereknek való munka volt, és mivel nem tudnám megvalósítani a bejárást sem, hát szépen elbúcsúztam, hívtak nekem egy taxit, adtak 50 dolcsit (simán kellett volna adniuk 100-120 $-t), amiből 20 maradt is, mire hazaértem… úgyhogy az olaszokat eddig sem szerettem nagyon, de most még jobban nem nőttek a szívemhez… Nehogy valaki Marco-nak merjen hívni ezentúl, mert ütök! :-DDD

Ezt a napot másnap ki kellett pihennem, hevernem, fel kellett dolgozni! Úgyhogy aludtam sokáig, fájdalom csillapítóval, mert a hátam fájt rendesen, aztán elmentünk Henivel Barbeque-zni a parkba a tónál… nyugis laza nap volt, és nagyon finomat ettünk.

A boltban bevásárlás közben:-)

Én egy nagy steak szeletet ettem, meg hagymás sült burgonyát, meg BBQ salátát, tejföllel nyakon öntve…

A parknál egy kígyófejű teknős: 

Heni, ő vegetáriánus, úgyhogy ő kukoricát grillezett, meg hagymás burgonyát ő is, garlic-bread-del (fokhagymás vaj van a közepében, megsütöd, és nagyon finom.) Laza, finom nap volt… Egyébként mikor hazajöttem, Sid ráébresztett, hogy nem vettem még át az ausztrál stílust, mivel 2 óra telt el attól, hogy elindultunk a buszhoz, megsütöttük az ételt, megettük, megittunk 2-3 sört, és vissza. :-))) Kérdezte, hogy mi van, nem sütöttünk??? Mondom, DE, csak magyar stílusban :-D

A park a tóval gyönyörű, nem tudok betelni vele. És az a legdurvább, hogy Perth egy 2 milliós város, és nem tudsz 10 percet úgy gyalogolni, hogy ne fuss bele egy szép golfpálya minőségű füves parkba.... rengeteg a tavas park is... imádom!

Leültünk sörözni, kijött egy kacsa, aztán adtunk neki egy darabka kenyeret, és jött minden többi. Vagy 8 kacsa, megjöttek a sirályok is, aztán utoljára a lábunkhoz kijött Perth szimbóluma a fekete hattyú... nagyon aranyos kis madarak ezek! :-)

Csináltam videót is, majd igyekszem feltölteni Youtube-ra mihamarabb!

Aztán vasárnap. Szokásos, álláskeresés, takarítás, mosás, meg izgulás ezerrel, mert másnap hétfőn interjú a bányászati céggel, az Echelon-mining-gel. Alaposan átnéztem a honlapjukat és rá kellett jönnöm, hogy ez egy olyan álláslehetőség, ami annyira jó lenne nekem… pont rám szabták! Ez egy konzultáns cég, ami azt jelenti, hogy van 25 mérnök a cégben, és bányászati szolgáltatásokat nyújtanak bányász cégeknek. Tegyük fel, van egy cég, ami a termelést, vagy a tervezést, vagy éppen a nyersanyag feldolgozását nem akarja a saját embereivel megcsináltatni, vagy éppen nincs rá embere-energiája, akkor felbérli az Echelon-t, hogy termeljenek, vagy tervezzenek, vagy bármi.

Szóval hétfő, nagyon izgultam, reggel hívott a Scott nevű Perth-i igazgató, és megbeszéltük, hogy 1-re bent leszek az irodánál a Central Parknál lévő irodaépület 18. emeletén. Ekkor még nem tudtam, hogy ez éppen az az iroda, amit a legutóbbi bejegyzésemben lefotóztam, hogy milyen szép, a Bank West Tower.

És előtte van egy kis szép Central Park nevű park, ahová az emberek, öltönyösök, bárki, simán kiülnek és ott fogyasztják az ebédjüket. Kedves. Pesten csináld már meg a belváros közepén... :-/

Mondta Scott, hogy ez most csak egy átmeneti állapot, hogy itt vannak, mert a cég 4-5 hónapja döntött úgy, hogy akkor nyitnak egy irodát Perth-ben is, és hát miért is ne, a legnívósabb épületben kibéreltek egy irodát… Szerintetek mennyi pénzük lehet??? : - )))
De majd később valószínűleg nem itt lesznek… átmenetinek jó a legjobb hely a városban! hehe : - )))

Másnap az interjún ez is derült ki, maga a pozíció, amit nekem gondoltak olyan lenne, hogy nagyrészt tervezés, plusz azért on-site munka is, kint a bányákban. Szóval irodai meló is, bányamezei munka is, megtanulnék mindenféle bányászati tervező szoftvert (hurrá!!!), és képviselném a céget, és ha ügyes lennék, gyorsan tudnék előre haladni a ranglépcsőn. A fizetésben nem szűkmarkúak, ezt megmondta, plusz flexibilisek, és olyan dolgokat és úgy beszélünk majd meg ezzel kapcsolatban, ha eljön az ideje, hogy nekem az a legjobb legyen. Meghatározzuk, hogy mennyit kell dolgozni, és ha többet dolgozok, kapok több pénzt, és még bonuszt is a cég nyereségéből…. Srácok. Én erre a munkára vágytam mindig is… Kb. ilyen érzésem lett, van. Ez a munka nagyon kell nekem!!!!!

Az igazgató egyébként meg volt velem elégedve, elmondta, hogy én megfelelek a keresési profiljuknak, van előnyöm is sok emberrel szemben, pl, hogy egyedülálló vagyok, felxibilis, van pár év bányászati tapasztalatom, és tervezési tapasztalatom, plusz AutoCAD-et használni tudom, ami nagyon jó, és hogy egyáltalán szeretek számítógéppel dolgozni!!! Pont ilyen emberre van szükségük… JÓÓÓ! De, még most pár jelentkezőt még meghallgatnak, aztán beszél a Brisbane-i igazgatóval és a hét vége felé, jövő hét elején értesít!!!
Plusz még elmondta, hogy ők nagyon szívesen szponzorálnak a dolgozói vízumban, semmi baj, megtehetik, és egyáltalán nem hátrány!!!  Ébressz fel, mert álmodom!!! :-)))

Komoly. Nagyon kell!!!!!!!!!!!! Ez kell, és ennyi!!! Azt hittem, hogy az állásinterjúval vége lesz az idegeskedésnek akkor… hát nem. Most izgulok csak igazán, nem tudok semmi másra gondolni, csak arra, hogy milyen jó lenne ott lenni, milyen jó lenne, ha tényleg engem választanának, ENGEM KELL VÁLASZTANIUK!!!!! NINCS MESE!!!

A mai nappal pedig még idegesebb lettem, feszültebb, mert hogy  ma pedig telefonos interjúm volt az AngloCoal-lal. A hatalmas szénbányászati cégek közül az egyikkel. Na ez is húúú de jó kategória első hallásra… de maga a meló, amit felajánlottak, az már nem volt a legjobb. És nem azért, mert nem lenne jó a pozíció, vagy a munka. Az csúcs lenne, szintén! DE! A nagy baj ezzel, az, hogy ez egy residental állás. Észak-keleten fent egy 3000 fős bányász faluban, a Capcoal bánya mellett, Moranbah-ban kellene élni!!! Nem FIFO, nem 8-9 nap on site, és 6-5 valami nagyvárosban (mondjuk Brisbane-ben vagy Gold Cost-on) nem! Ott kéne élni. A legközelebbi város 2 és fél óra vezetésre van… :-(   Ez nekem pedig nem fekszik annyira. Ugye ez bebizonyosodott már Németországban is (jó, az más tészta volt egy kicsit), hogy nem bírom a kis falukat, megőrülök ott, megöl az unalom, nincs más, csak munka…

Azt józanul nem lehet kibírni!:-)))))) hehe.

Szóval lement az interjú, itt is megtettem minden tőlem telhetőt, és mondták, hogy a második lépcső már akkor az lesz, hogy repüljek oda személyesen, erről pár nap múlva tájékoztatnak. Na ezért izgulok most még jobban, mert 2 dolgot nem akarok: 1. ezeknek nemet mondani, aztán meg az Echelon mining-tól is nem-et kapni válaszként, két szék közé esni. És azt sem, akarom, hogy ezek hamarabb felhívnak, igen-t kell mondanom, mert azért vagyok itt, és aztán meg később hívjon fel Scott, hogy ők is igen-t mondanak… Na ezért izgulok most nagyon, remélem, Scott hamarosan felhív, méghozzá igen jó hírekkel!!!! Izguljatok Ti is velem!!! Izguljunk együtt. Köszi!!! :-))))

És aztán még nem volt vége a mai napnak, zuhanyzás, és már mentem is Scarborough beach-re mert onnan indult a buszom a következő part time job-om helyszínére. Egy Wine-bar helyre, egy nagyon szép, igényes kis pub, bar, ahol rengeteg féle bor van, plusz kaja is, forgalmas hely, nagyrészt pult mögötti meló, asztalokhoz rohangálással… Ami jó, hogy ők nem akarnak kihasználni, ez már látszik, mivel – igaz a próba melóért nem kapok fizetést – összesen két órát vesznek igénybe próba melóért, aztán döntenek, hogy betanítanak akkor, vagy sem. És ha igent döntenek, akkor nagyon jól járok majd, mert 22 $/óra, hétvégén 25 $/órás munkabérezés van. Nagyon kedvesek voltak, jófej kis húzott szemű lány volt az interjúztató, a bar manager, vagy ilyesmi, ez már uniform-ot is adna (eddig ilyen még nem volt). Kíváncsi leszek, csütörtökön suli után kell oda menni. Ami még nagyon jó, az a buszközlekedés. Egy busszal meg tudom járni, elérem az utolsó buszt simán, plusz a belvárosból indul a busz, és Scarborough beach-en van a végállomás. Szóval a suliból is tudok oda menni, és otthonról is. Persze, nagyon szeretném, ha már lehetnék bányamérnök hamarosan az Echelon-nál… de mindenre kell gondolni, úgyhogy belevágok ebbe is.

Nem tudtam normális fotót csinálni a helyről, mert nem akartam, hogy meglássanak!

Aztán innen hazajöttem, lezárva ezt a bolondokháza 5 napot ettem egy vasárnapi ebédet a Scarborough Beach-en (Fish ’N’ Chips)… :-P Leültem vagy 3/4 órára az óceánpartra relax… és jöttem haza…

Ez is a bárban...

Most izgulás van egész héten. Remélem, hamarosan vége ennek a kissé nehéz időszaknak.

De hát mindig azt mondom magamnak: végig kell járni a nehéz utat, hogy aztán, mikor elérem, amit akarok, utána emlékezzek arra, honnan is indultam… Van benne valami.

Közben természetesen én is olvasok minden hírt… nagyon sajnálatos, ami otthon történt. Mind a halálesetek, mind a környezetszennyezés, és mind az, hogy a bányászat még jobban rossz szemmel lesz nézve, és még jobban leépítik… Államosítás, meg ilyenek… nem semmi. Ki tudja mi az igazság?

Egy biztos, szörnyű, ami történt. Remélem, hamar feláll az a régió ebből a tragédiából, újraépülnek a házak…stb, és remélem, az az 5-6000 dolgozó(Bánya, gyár, beszállítók…stb ez egy egymástól függő komplex), akit munkaügyileg érint a dolog, nem veszíti el az állását!!!

(((((( Mert ellentétben annak a köcsög LMP-s frakcióvezető kijelentésével miszerint: „Egyáltalán nem közérdek az 1100 embernek munkát adó MAL működése, szerinte a dolgozók találhatnának munkát fenntartható cégekben is.” Én nem akarok politizálni, de istenem valaki távolítsa már el azt a majmot!!! Hogy lehet ekkora ostobaságot mondani?????????? Az ember esze megáll! Ez ide 20.000 km-re is kiverte a biztosítékot! Erre 2 kérdésem lenne: Melyik országban élsz? És hol találhatnak szegény emberek munkát? Magyarország a lehetőségek országa, mert ott minden lehetséges! Még az is, hogy egy ilyen hülye buzi ott legyen a parlamentben… lehet MÁS a politika, na ja…  ))))))

Üdvözlet haza Nektek…