Kedves Napló!

Tudom, már régen írtam, és nagyon sajnálom. És bocsánat is.
Egy átmeneti időszakon mentem át, egészen a múlt hét szerdáig tartott. Ez az időszak a stabilizálódás egyik fontos szakasza volt. Amikor is bedolgoztam magam, és most március 2-án megkaptam végre a dolgozói vízumomat, ami az elkövetkezendő 4 évre szól.
Szóval mik történtek az elmúlt 2-3 hónapban…

Például megünnepeltük a work visa-mat! :-D

Na de komolyra fordítva a szót... a melót folytattam abban a stílusban és tempóban, amit megszokhattak tőlem. Egyre többet és többet tudtam, egyre jobban rutinná váltak a dolgok, egyre több embert ismertem meg, és egyre több feladatom volt. Addig ment ez az egész, amikor is az Engineering-department főnöke, aki a quarry manager, szóval bányavezető, vagy egy az igazgatók közül… Sajnos nem tudom, mi lehet a magyar megfelelője. Itt másak a beosztások, másak a munkakörök. Itt a bánya méretéből és számadataiból fakadóan, mindenre van egy ember, nem úgy mint Magyarországon, ahol simán lehetsz Te egy személyben az itteni Supervisor, Superintendent, Production Engineer, Senior Mining Engineer és Project Engineer. Mint már az előző írásomból is kiderült, ez egy évente 120 millió tonnát termelő bányaüzem, 6 akkora bányával, hogy csak na. És itt nem tudnád egy személyben ellátni ezeket a feladatokat. Szóval folytatva a visszább lévő mondatomat… Addig ment ez az egész, amikor is az Engineering-department főnöke, aki a quarry manager, szóval bányavezető, vagy egy az igazgatók közül kiszúrt magának, mert, hogy sokat beszélgettek rólam a Project Manager-rel, az akkori főnökömmel, aki nagyon meg volt elégedve velem és a munkámmal, és határozottan elkezdtek harcolni értem, hogy akkor én jöjjek át az egész Area C-részlegbe, és dolgozzak ott, mint mérnök, vagy maradjak P3 project engineer.
A P3 project manager – az akkori főnököm – nagyon rendes volt, és kicsit vitatkozott velük rólam, hogy még jobban akarjanak (ezt azóta megbeszéltük már :-) ), és végül 1-2 héten belül át is költöztem a Fő irodába, és elkezdtem új munkakörömet, úgy  kb. újévtől.
Azóta még jobban meg lettek velem elégedve, és határozottan úgy döntöttek, hogy akkor alkalmaznak hosszú távon, ami a szakmai vizum (457 work visa) –ban való szponzorálást jelenti. Ez az érzés, ahogy behívtak magukhoz, és bejelentették… ez az érzés felejthetetlen marad számomra!!!!
Amiért kűzdöttem évekig, amiről álmodtam évekig, amiért olyan kockázatot vállaltam, amit nem hiszem, hogy sokan szívesen megtennének… az egyre jobban vált valóra…
Szóval most már én vagyok a Project Mining Engineer-je az egész Mining Anera C-nek, ami nagyon jó dolog. Ez a pozíció, mind szakmailag, karrierileg és pénzügyileg több, mint amire számítottam. Az elmúlt 1-2 hónapban rengeteg új dolgot tanultam, nagyon gyorsan, főnökeim megelégedettségére, és nagyon jól érzem magam ott. Amúgy is valamiért – nem tudom elmondani, miért, de – nagyon jól érzem magam a Pilbara régióban, hát még így. Még azért is nagyon jó, hogy oda kerültem, mert ez az Engineering Department olyan rendszerben fog működni, hogy pozíciókat fogok váltani, kitapasztalni, dolgozni bennük. Például, én most elkezdem majd kitanulni a Project Engineer pozíciót, fél év múlva elkezdek valakit majd betanítani erre, és még fél év múlva elkezdenek betanítani Production Engineer-nek. Terv szerint, de igazából már most is elég sok Production Engineer dolgot csinálok, mert nincsenek éles határvonalak. Mindenki ott segít a másiknak ahol tud, illetve elvárják, hogy mindent tudj a jövőben. Szóval, amit csinálok: Az összes project irányítása, megtervezése, beosztása, kiviteleztetése és design megcsinálása hozzá a bányában – ez maga elég lehetne, mert nagyon sok van belőlük – de ezen kívül még az egész P3 bányának én viszem mindenét, pl. termelés, fúrás robbantás, design, beosztás, nagyobb munkák megtervezése, meg sok-sok ügyintézés, fúrás, robbantás, termelés részlegek összehangolása, ütemezése…stb. Plusz az elmúlt hetekben eléggé belemerültem az egész Area C-nek ugyanezen részébe. Szinte magától alakultak ezek a dolgok, mert a régi Production Engineer elment, most egy új van, aki igazából egy kicsit olyan nyámnyila srác, sokat panaszkodik, és szerintem ez néha nem tetszik a főnökünknek, és nem nagyon bírja, ezért a főnökeim tekintete rám szegült, én meg nemet nem mondhattam, szóval most besegítek ott is, meg mindenhol… Van meló bőven.
A Suprpac bányászati 3D-s szoftver egyre jobban megy… De még pluszban be is leszek íratva egy Surpac tanfolyamra is itt Perth-ben, szóval nagyon jó!!!
Úgy néz ki egy napom, hogy 4:30-kor felkelek, felöltözök, elmegyek becsomagolom az ebédemet, betúrom a reggelimet, parkoló, irány a terepjárókkal a bánya, 5:30-ra ott vagyunk, onnantól 100%... vagy 120%, vagy 200… ahogy tetszik; SOK! És este 6:30kor, azaz 13 óra meló után irány haza a camp-be. Ott egy laza zuhany, kajálás, és még kb 1 órám van, hogy skype-oljak valakivel, vagy fészbúk, vagy msn… aztán alvás 9-kor, mert ha nem pihened ki magad abból nagy baj lehet. A munkám, nehéz, összetett, és sok. Egész nap, 13 órán keresztül nagyon oda kell tennem magam, főleg azért is, mert még mindig igen csak újnak számítok, és még mindig bizonyítanom kell, legalábbis így érzem, szóval nem lehet fáradtnak lenni, mindig a toppon kell lenni. Igen, stresszes! De hát ez egy világon elismert tény, a legstresszesebb munka a bányászati. Erre szerződtem. Viszont ellenben, nagyon élvezem, nagyon jó, érdekes, nem unalmas, kihívásokkal teli, rengeteget fejlődök, a munkámmal meg vannak elégedve, aminek hangot is adnak, szeretnek, dicsérni is szoktak, és nem utolsó sorban alaposan honorálják is. Szóval nincs panasz, melózni kell. :-)
Amúgy a (FIFO roster-em) munkaidő beosztásom is változott. Most már 8/6-os felosztásban dolgozok. Azaz egyik szerdán hajnalban berepülök, és következő szerdán este érkezem vissza Perth-be, aztán másik szerda hajnalig megint itthon… Ezt sokkal jobban szeretem, mint a 4/3 5/2-t szerettem, mert több időm van pihenni. Ez a 8 nap – főleg, hogy mocskosul sok a dolgom – hamar eltelik, mire belelendülsz, már vagy 3 napja dolgozol ,aztán azt veszed észre, hogy már csak 2 nap, és mikor már eleged van a sok szarságból, már készülsz is a reptérre, hogy repülj haza a 8 nap leteltével… :-) Aztán 6 nap egyfolytában semmit tevés. olyan, mintha minden 8 nap után 6 napig munkanélkül lennél, de fizetik :-D

Én nagyon szeretem ezt a beosztást. Szeretem az egészet úgy, ahogy van!
Sokat szoktam gondolkodni, és mindig vannak céljaim. Az új célom mostmár az, hogy 2 év múlva Senior Mining Engineer lehessek. Ahhoz rengeteget kell majd dolgoznom, és tapasztalnom 2 év alatt, de ehhez a legjobb helyen vagyok. Szóval szerintem menni fog. A recruiterek szerint is, akikkel kapcsolatban vagyok, mert képzeljétek el, az elmúlt 3 hónapban, ha nem kerestek meg vagy 20 lehetőséggel, hogy „jajj, nem keresel még állást véletlenül, mert van egy nagyon jó ajánlatom???” … Már nem. Már nem keresek. Itt dolgozok az Area C-ben, Project Mining Engineer vagyok, és nagyon jól érzem magam, nem áll szándékomban cserélni az elkövetkezendő 2 évben, tuti. És ha lehetne, akkor is inkább cégen belül pályáznék meg majd másik pozíciót, mert ez a cég egyike a legjobbaknak, és mindenkitől ezt hallom, nem csak az én (újszülöttnek minden új) érzésem ez.

A vízumügyintézés nagyon hosszú idő volt. Nekem nagyon sok időnek tűnt, főleg, hogy január vége felé eldöntötték, hogy szponzorálnak, akkor még 2 hét, mire ebből papírok beadása lett, és még 5 hét telt el, hogy vártam arra, hogy megkapjam a dolgozói vízumot. Miért is vártam annyira???? Hát azért, mert közben beindult a suli, és ugye, amíg nem kaptam meg a dolgozóit, addig diák vízumon voltam, aminek, ha megszegem a feltételeit, nem kapok work visa-t… Szóval, igen. 5 hétig heti 20 órát dolgozhattam a cégemnek, és kötelezően megint járni kellett suliba. El lehet képzelni, mennyire okozott ez lelki megterhelést. Azok után, hogy egy felelősségteljes, nagy volumenű, intellektuális munkát végzek, járjak be heti 3-szor Business Marketinget tanulni, ami se nem érdekel, se nem nehéz, ott órán mindig megcsináltam, minden beadandó otthon kidolgozandó feladatot…. ráadásul elviselni azt a rakás idiótát, mármint az indiaiakat, pakisztániakat, koreai lányokat, akiknek annyi eszük van kb. mint egy marék molylepkének…. vagy egy vödör felmosó víznek… Kb. olyan kérdésekkel, mint hogy „ööö, az rendben van, hogy non-stop, de meddig van nyitva?!…” :-D
Ami jó volt, hogy azért ott voltak Terenc-ék, Anna-ék, Marek-ék még, akiket nagyon szeretek, és jó barátokká váltunk az addig elmúlt pár hónapban. Szóval mi elökörködtünk, meg minden, de mások csak fárasztottak… valamint akaratlanul is (a múlt miatt!!!) instabilitást éreztem az életemben, és ez nem volt jó.
De se baj, eltelt ez az időszak, most már meg van a dolgozói vízum, most már teljes emberként CSAK a hivatásomra koncentrálhatok, és most már megint a fizetésem is jó lesz, mivel, amíg heti 20 órát dolgoztam, olyan sok pénzt nem kerestem, mint amikor full-time-ban, napi  12 órát.

Felfedeztem egy nagyon jó Vietnámi éttermet.... csodálatosan finom!!!!

Mik történtek még?... Közben elköltöztem. Már nem bírtam Duncraig-ben, az a ház, Sidney-ék (első lakás, ahol laktam) nagyon jó volt, meg minden, de egy idő után már nem bírtam azt a k***a meleget benne, mivel nem volt klíma, és bent melegebb volt, mint kint, ami éjszakánként 30-33 fokot jelentett, amiben nem lehetett aludni egyáltalán… és elvileg a bányászati térségből azért mentem haza, hogy pihenjek… Nem bírtam azt a rothadt büdöset, ami a bent élő hosszú szőrű köcsög kutyák miatt volt, valamint a koszról ne is beszélve.
Szóval éreztem, lépni akarok, ami itt Perth-ben sajnos nem is olyan egyszerű dolog.
Ellentétben az otthoni helyzettel, hogy a lakástulajdonosok örülnek, ha ki tudják adni tulajdonukat, értelmes pénzért, itt Real Estate ügynökökön keresztül folynak ezek a dolgok, és ráadásul sokkal nagyobb a kereslet, mint a tulajdon. Szóval itt pályázni kell. Komolyan! Pályázati lapot kell kitölteni, és majd lebírálják, hogy Te nyered-e a lehetőséget, meg ilyenek. Nekem egyrészt balszerencsém volt, másrészt azért szerencsém.
 Kb. 3 hetem ment arra rá, hogy felhívtam kb. 10-20 ügynököt kinézett lakásokkal kapcsolatban, és egyik sem volt már kiadó, vagy már 8-an pályáztak, vagy egyszerűen csak nem volt válasz az ügynöktől – ilyen is volt-. És akkor a negyedik héten egyszer csak visszahívott egy, aki nem vette fel előtte párszor, kijöttem, megnéztem, és pályázók híján azonnal ki is vettem :-)
Szóval az eredeti tervem szerint, hogy a belvárosban bérlek egy új lakást, az nem jött össze. De most Wembley-ben lakok, a Herdsman Parade-on egy nagyon szép kis lakásban, ami egy pár km-re van csak a belvárostól, szóval nagyon közel. És sokkal olcsóbban, mint a belvárosban, ami lényeges, főleg ezeknél az áraknál… Igy is 1280 dollár a lakás havonta… lehet számolni. És ez olcsónak számít. A hely, csendes, szép, pont itt van egy nagy tó, nagy parkkal, bevásárló központok közel, klafa.  A lakás újszerű, szépen felújított, a komplexnek van egy medencéje is, klímás a lakás, ami itt higgyétek el nekem nagyon fontos, ha nem a legfontosabb! ÉS NAGYON SZERETEM! Az első lakás életemben, amit egyedül bérlek, amiben csak én lakok, amit a magaménak tudhatok, az otthonomnak nevezhetek. Nagyon nagy dolog ez nekem. Hatalmas.

Ez az:

A lakás amúgy csak bútorozott volt, de nem felszerelt, azaz ilyen dolgokat, mint evőeszköz, tányér-minden, porszívó, ágynemű stb. nekem kellett venni, de bútorok voltak. Azóta már vettem magamnak ide egy mozit is :-))))) Régi álmom egyike valósult meg szintén ezzel…

Aztán azóta megismertem egy újabb magyar srácot is, akivel tök jó barátság alakult ki. Ő egy szerb származású, német születésű magyar, aki szintén a bányászatban akar most elhelyezkedni, mint Maintenance Electrician… Amire elég jó esélye van. Most éppen egy tanfolyamot – ami papír szükséges ahhoz, hogy bányászatban tudjon dolgozni –csinál Brisbane-ben. JAa, és amúgy tök jó, mert én vigyázok a kocsijára, szóval most van kocsim is…

Egy kocsi itt Perth-ben áldás. Ugye mondtam, hogy Perth kiterjedése – „csak” 2 millió lakosa ellenére – akkora, mint New York-é, mert itt mindenki családi házban él, plusz a rengeteg park miatt is. Szóval tényleg nagyon fontos a kocsi. Az áprilisi fizetésemből már én is fogok már majd végre venni egy kocsit. Már ki is néztem. Veszek egy Holden Statesman V6-ot!!!! :-) FUCK YEEEEAH :-DDD

Miért ne? Itt a benzin átszámolva 260 forint… és az itteni fizetésekhez képest ez olyan, mintha otthon 50 forint lenne… szóval itt a V6-os, V8-as autók simán elterjedtek, mint az USA-ban.
Várom Április közepét, mint a messiást :-D

Aztán mik történtek még legutolsó bejegyzésem óta… Volt egy karácsony.

Erről sokat nem kívánok írni, ittlétem óta a legrosszabb 2-3 nap volt az, aminek örültem, hogy hamar elmúlt. Az egy dolog, hogy itt a karácsony, nem karácsony. Mindenki ki a szabadba, lerészegedik, Barbeque, és haza. Ennyi. Jó idő, semmi ünnepi hangulat. Amiért a legrosszabb volt mégis az a család (és a barátok is) hiánya. Ez egy nagyon nehéz 2-3 nap volt. Karácsony, a szeretet ünnepe, együtt a család… Lehet, hogy van sok ember, akiknek ez nem volt olyan nehéz, de nekem nagyon szoros kapcsolatom van a családommal, és nehéz volt. De hamar eltelt a 3 nap, főleg, hogy mentünk a beach-re, meg kirándulni is…

Víztározókat néztünk meg Perth-től Dél-keletre... jó volt.

Mindenesetre, már be is nyújtottam a papírt, hogy az ezévi karácsonyt otthon akarom tölteni, remélem, el is engednek, és akkor repülök haza majd 2 hétre.
Beadtam még egy papírt, a nyárra is… de az még egyelőre nagy veszélyben van, mert akik már régebb óta ott dolgoznak, azok már régebben benyújtottak papírt a június-július-augusztus időszakra, és nem biztos, hogy tudnak majd helyettesíteni, és akkor nem tudnak elengedni. Nagyon szeretném, pedig, mert két barátom lagzijába is hivatalos vagyok, egy júliusban, egy augusztusban. És valamelyikre jó lenne, ha el tudnék menni. Abszolút nem tőlem függ, sajnos. Egyelőre úgy áll a dolog, hogy nem fog összejönni egy sem. De még csak 40-60% kb. az arány… Remélhetőleg az elkövetkezendő 1 hónapban kiderül majd… Kíváncsian várom.

Volt pár buli is az elmúlt 2-3 hónapban. Igazából nem sok, mert mint mondtam, 5-6 hétig nem dolgozhattam teljes munkaidőben, így a fizum sem volt túl sok, és inkább nem buliztam addig, mert itt egy buli nekem 250-300 dollár (alap +…), és azt a luxust nem akartam megengedni magamnak. Na de decemberben, mikor meglett a melóm, meg most, amikor meglett a vízumom, azért szépen megünnepeltem… tyűűű… Kitiltottak pár helyről már… :-D

Ő itt a képen a Guigui, a francia jó barátom!

Ez nagyon nagy szám!!! Ilyet nem látsz sehol! Mindenhol tiltott a dohányzás, kivéve kint az utcán.... Ami jó sok szempontból, például, hogy nem vagy büdös, amikor hazaérsz, a ruhád nem büdös... már azt sem tudom, hogy milyen lehet az... Meg egészségesebb légkör a helyeken...

Egyébként, ezen a helyen egyáltalán nem éreztem cigiszagot... szerinte úgy elszívák, hogy akinek parókája volt, annak vigyáznia kellett rá...

A klubéletet itt Ausztráliában a Rendőr-államban(!!!) máshogy kell elképzelni, mint otthon. Otthon örülnek, ha mennek az emberek szórakozni, SZABADON szórakozhatsz és nagyjából biztonságban.
Itt nem ez a szitu. Itt nem engednek be szórakozni egy csomó helyre, ha nincs nálad legalább 1 ID (személy azonosításra alkalmas tárgy), ha nem makkos cipőt hordasz (ki van írva, hogy edzőcipő, papucs nem megengedett!!!! EZ A KOMOLY!!! De nem csak olyan edzőcipő, mint nike, adidas, meg kifejezetten a sportosak, hanem, ami most otthon nagy divat, ezek az utcai cipők, amik kicsit azért lazák, mint pl, Levi’s, CAT, Puma, tudjátok… AZOK IS!!!!! ) valamint, ha kissé már ittas kinézeted van, akkor sem engednek be!!! Hihetetlen. Nekem még igazából Magyarországi életem során soha nem volt összetűzésem kidobókkal, nem tudtam annyira alpár-részeg lenni (vagy csak nem emlékszem:-D ). De itt nem is kell. Itt egy kicsit félre áll a szemed, már nem mehetsz be… És rengeteget veszekedtem, hogy nézzen már meg, mi a baj velem, komoly-kép vágás, stb… az a baj, hogy mérnök vagyok, és én az ilyen helyzeteket, nem csak megoldani akarom, hanem élvezem is a vitákat :-DDDD

Szóval nehéz. Duncraig-ben ki lettünk tiltva (legalább is nem mentünk többet vissza) Henivel, miután egy helyre péntek délután bementünk, és mivel jó kedvünk volt, elkezdtünk iszogatni, olyan szinten, hogy a végére kicsit be is rúgtunk… És kimentünk kicsit levegőzni, leültünk a kocsma mellé, beszélgettünk, én pedig nem tudtam, hogy főben járó bűncselekményt követek el azzal, hogy vittem magunkkal a pohár whiskey-t, meg nem tudom, Heni asszem vodkát ivott… Na meg, hogy a kocsma előtt ültünk, az is szégyenteljes volt!!!!! Az mit tud?????? És kijött egy faszi, csinált egy fotót, megmutatta a főnöknek, az meg jött, hogy megisszuk azt a piát még bent, vagy haza lehet menni?!
Én meg mondom mi???? Otthagytunk ketten vagy 300 dollárt, és így bánnak velünk??? Kész, visszaadtam, teli a poharamat, vigyed nem kell, dugd fel, és mentünk haza. Kész :-D
Jaaa, arról nem beszélve, hogy aznap éjszaka már nem baj, ha az ausztrál fiatalok hulla részegen fetrengenek Northbridge utcáin… ááááá, de délután?????? Hehehe, nevetséges!!! Örülök, hogy nem hívták ki ránk a rendőrséget, mert kajak, lehet, hogy bevittek volna éjszakára… Itt Ausztráliában (meg az USA-ban ugyanúgy) a legkönnyebb letartóztattatnod magad. De tényleg. RENDŐR ÁLLAM!!!
Na meg Northbridge… Northbridge érdekes. A szórakozóhely-városrész… Tele emberekkel éjszaka, de ezek a hülye szabályok… meg én nem tudom, furcsa… Órákat kell sorban állnod, hogy beengedjenek olyan helyre, ahol a DJ-nél én jobb set-et nyomok, pedig, nem vagyok DJ… minden mocskos drága…
De meg lehet szokni! Ha jó a társaság, akkor nem para, sőt, akkor igazán faszaaaa :-D ! Meg hát mondom, tök jó helyek, meg minden, csak van egy két hibája :-D
Én hallottam sokaktól, hogy nem érzik magukat biztonságban Northbridge-n, nem tudom. Én soha nem éreztem ezt, én szeretem amúgy, meg hát tényleg jó élet van azért ott! :-D De van sok hülyeség.
Kompromisszumot kell kötnöd. Nem kényelmes. Otthon ez azért sokkal jobb. Szabadabb!
De amúgy csak egy jó társaság kell! Az meg még foghíjas egyenlőre, az a kevés barátom, akit barátnak szólítok, egyszerre szinte soha nem ér rá, szóval nem könnyű. De minden majd szépen kialakul.

Összességében az a helyzet, hogy még mindig imádom Ausztráliát!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mindig is ide akartam jönni (3 éve), sokkal többet adott, mint amire számítottam, szeretem az időjárást , a tisztaságot, a jólétet, az embereket is amúgy… Imádom a beach-eket, az óceánpartot, az életstílust, a munkámat, a főnökeimet is szeretem. Jó nagyon.

Csak a Családom és az Igaz Barátaim hiányoznak. Azok nagyon, de hát minden jó dologért Áldozatot kell vállalni.

Képek:

Igazából annyit repülök (a munkahelyemre fel a Pilbara-ba), hogy már olyan, mintha otthon felülnék az IC-re... Komolyan... Amikor a stuardess-ek mondják, hogy mivan vészhelyzet esetén, na én akkor már mindig alszok... :-DDD

Bánya felülnézetből (asszem a Baramunnya-i)

A szilveszteri buli itt volt:

Itt voltam :-))) Jól éreztem amúgy magam! :-)

Érdekes, itt a műanyagpoharak kicsit igényesebbek... és drágább is a pia...

Voltam Esküvőn is a Sidney-nek és Nzilah-nak volt lagzijuk. Pk azok, akiknél első alkalommal laktam Scarborough-ban... Erről azért annyit el kell mondanom, hogy rendkívüli és érdekes, hogy 2 hónap egy fedél alatt élés, na meg összebarátkozás után meghívtak a lagzijukra. Nagyon jól esett tőlük ez a gesztus.

És amúgy még azt is el kell mondanom, hogy itt ez tök általános... Az aussie vén kujonok elmennek Indonéziára és bevásárolnak maguknak egy asszonyt! Azok pedig feladják az egész életüket, és "szerelmesen" hozzámennek az emberkéhez, és lesz állampolgárságuk meg pénzük, és hűségesen kiszolgálják egész életükre az Ozikát.... Hát erre sok jelzőt tudnék aggatni, de nem fogok. Itt ez van... pl az egyik képen, ha megnézitek azt a lila ruhás indonéz csajt... két gyereke van attól az undorító zsiroshajú vénembertől... :-DDD

LOL... Legalább tudom, hogy magányosan itt tuti, nem fogok meghalni! hehehe

 Aztán... sokat voltam a strandon!!! Imádom az óceánt! Ez valami olyan dolog, ami hihetetlen jó, és igazán szerencsések az ausztrálok, hogy itt élnek...

Annával a beach-en... Ő egy lengyel jó barát! (suliból ő is)

Még beach... az óceán minden nap más színű, és a naplemente is minden nap más és más... gyönyörű..

OZ karácsony Aboriginalokkal! :-))))

Tudnak élni :-)

 aztán.... Ausztrália nap. Buli a Camp-ben... Ugye ott nincs szabadnap... Semmi cicó. Meló van. De este pár sör lecsurranhat, mégiscsak olyan, mint nekünk az augusztus 20.... Persze másnap MINDENKIT megszondáztattak! Azzal kezdődött a nap! :-)

Kedves barátaim/blog olvasók!

Én elérkeztem ahhoz a részéhe az életemnek, amikor minden nagy dolog, aminek meg kellett történnie megtörtént. A nagy álmomat, amit még 3 éve álmodtam meg, minden áron, soha nem adva fel, elértem. Innentől kezdve már annyira nem sok mindent tudok írni, mivel nekem ez a blog azt a célt szolgálta, hogy volt pár olyan barátom, akik kíváncsiak voltak rám, esetleg aggódtak is értem, és ezáltal mindig tudták, mi van velem.

Persze, még ha lesz valami nagy dolog az életemben, fogom frissiteni, de mostmár csak igy néha-néha.

Köszönöm szépen, hogy velem voltatok, esetleg velem izgultatok, mi lesz a munkakereséssel, pénz elfogyással, pincérkedéssel, költözködésekkel, újabb és újabb élményekkel... Köszönöm. A Ti energiátoknak is biztosan köze van a jelen helyzethez.

Most egyenlőre búcsúzom, és nyomom tovább az ipart itt, Ausztráliában, MAGICLAND-ben!!!!!!

Napsütéses üdvözletemet küldöm. (egyébként elkezdődött az ősz... már csak 30 fok van napközben... :-D)

Pusszantás!

Az újságírás doktora