Kedves Napló!

Először is, jópáran mondátok, hogy mik ezek a J- betűk a blogban. Én nekem nem látszódtak, valamiért. A Wordben szerkesztettem meg először mindig, és utána, amikor ide átillesztettem, akkor a ":-)" -ből "J" lett. Bocsánat. De mondom, én nem láttam. Nekem nem úgy jelenítette meg.

Nem történt olyan nagyon sok minden ezen a héten, de azért leírok mindent :-)))

Hétfő, ahogy mondtam már megszívatott, hogy nem volt munkanap. Nem tudtam semmi érdekeset csinálni, ami fontos lett volna.

Viszont felhívott Heni – a magyar lány –, hogy igyunk meg pár sört a Scarborough beach-en. Mondom okés. Ott találkoztunk, aztán lementünk az óceánpartra, és egy plédre leültünk, és italoztunk.

Laza kis nap volt. Rengeteget beszélgattünk. Be nem állt a szánk. Jó fej lány nagyon. És bár teljesen más világ vagyunk ízlésileg, kinek mi a fontos, nagyon jól kijövünk, és egy barátság van alakulóban. Rengeteget tudunk beszélgetni… szinte mindenről. Ugye ő már évek óta nem volt otthon, itt nincsenek igazán magyar barátai, a barátja (kapcsolat) egy kenyai srác, szóval imádja, hogy magyarul tudunk beszélgetni. Egy csomó szón, szókapcsolaton hangosan szokott nevetni, amit már ezer éve nem hallott. Például ilyeneken, mint: Aki kapja, marja, P.Zs. (mint pappírszebkendő), pofon, püffed, meg magyar nevek,  húú, nem is tudom, sok van :-) És mindig mondja, hogy ha én nem mondanám, és itt maradna, valószínűleg soha nem mondaná ezeket a szavakat, mert teljesen elfelejtette, átment full passzív szókincsébe. Érdekes.
Tényleg nagyon kedves egy lány, nagyon fontos neki az állatvédelem, régen gothic stílusban nyomta… Ez azon meglátszik, hogy semmilyen populáris zenét nem szeret! Vagy kevesek által ismert szép lassú zenéket hallgat, vagy állat-zúzós ultra durva punk-gothic zenét. Hehe :-D
Imádja, hogy magyar, imádja a magyar filmeket, 35 éves, szóval rengeteg olyan filmet meg zenét ismer, amit én már nem ismertem meg, illetve én is rengeteg olyat, amit ő nem… Sokszor fullad be egy beszélgetés úgy, hogy „Ismered a XY-tól a Z, ZS-t???”  Mire a válasz: „-Nem.”  :-)))

De mondom, nagyon jókat beszélgetünk értékes, kedves időt töltünk együtt… már amikor ráérünk. Mert hát ugye találkoztam Vele még rögtön az első napon, aztán most legközelebb. Közben lement a nap:
Ez valami gyönyörű... fantasztikusan szép. Itt Nyugaton ez a szép, Keleten meg a napfelkelte, állítólag gyönyörű, amikor minden csiloog reggel.

Miután besötétedett még elmentünk abba a házba, ahol house-sitting-el. Ez egy új dolog számomra. Itt van olyan, hogy egy család elmegy nyaralni 1-2-3 hétre, és megbíznak valakit – jelent esetben őt – hogy lakjon ott a házukban addig, öntözze a virágokat, sétáltassa a kutyákat, meg bármi ilyen, és még fizetnek is érte a jobb-fejek. Na most ő egy 1 millió dolláros (200 millió HUF) házban volt ezen a héten… hát durva.
Kb 4 hálószoba, 3 nagyobb Hal, 2 nagy étkező, egy fullos (szerintünk még sohasem használt konyha – az ausztráloknak nincs idejük {lusták} főzni, és inkább rendelnek kaját, vagy elmennek étterembe) konyha, medence, kiülős kert, még egy kertrész, 2 fürdőszoba, 1 dolgozószoba, és egy 2 kocsit elnyelő garázs plusz sufni (jut eszembe, ezen is nevetne Heni, hogy sufni :-D ). És persze, minden a legújabb volt, mindenből, bútorok, stb… Szép, tényleg nagyon szép ház volt. Még ott is iszogattunk, meg bandáztunk.

Egy autópálya feletti átjáró az egyik vonat állomásról:

Kedden végre hétköznap volt. Mehettem part-time-job-ot keresni. Meg is tettem. Kb 15-20 helyre adtam be a part-time-resume-mat, és összesen vagy 40 helyen jártam. Bejártam Glendalough-t, Innaloo-t, meg Scarborough-ban is találtam még pár helyet, ahová nem adtam be.
Voltam benzinkúton, étteremben, kávézóban, műszaki boltban, barkács boltban,  liqueur-shop-ban, még egy Adult-shopban (sex-shop) is voltam… Sajnos sok helyen mondták, hogy nem keresnek most embert, a többin, meg hogy hagyjak ott egy resumé-t és majd felhivnak… hát most várakozás van. Közben a web-en is megpályáztam kb vagy 20 part time job-ot… nagy számok törvényére alapozok. Remélem, bejön. Márpedig egy törvény, szóval be kell jönnie.
...Aznap még voltam dolgozni is, 2 órát... mostmár pénzért... de hát ez lóf*** esti fénnyel...

Én mint pincér: (ezt is megértük...)

Természetesen mellette Bányamérnök állásokat is pályázok folyamatosan.
Ezen a héten felhivott vagy 3 recruitment cég, akinek a Seek.com.au-n hírdetett állását megpályáztam. Ők nem hívtak be, csak telefonon beszéltünk. És ők nem is voltak olyan hevesek velem kapcsolatban, vagy csak én éreztem azt, mindenesetre, mindegyik mondta, hogy van pár lehetőség, ahová beadja a pályázatomat…meglátjuk.

Aztán jött 3 nap suli. A suli marha jó! Nagyon jó az osztály… Az ír sráccal annyira összebandáztunk, meg a lányokkal is, hogy kész. Meg mostmár van egy mexikói srác is, akivel rendszeresen megy a banda! :-) Meg hát a többiek, a kenyai, a zambiai srác, meg úgy egyre többen... az öngyilkos merénylő is tök jó fej!

Terrence-szel minden nap annyit hülyéskedünk, mint az állat.
Természetesen megtanítottam káromkodni. Csak két szót, a „bazmeg”-et, meg a „kurva”-t! :-DDD
De kész, ahogyan használja ezeket a szavakat, meg kell őrülni! Lett egy új tanárunk egy tárgyból, és be kellett mutatkoznunk, mondani pár szót magunkról. Ez meg felállt, és mondta: „Hello, I am Terrence from Ireland… stb stb stb… és befejezésként: And I live in Fremantle, and… KURVA!” És leült.  Pffffff  :-DDD Hát én sírtam a nevetéstől, senki nem vágta (kivéve Kim-et, a másik Írt), én meg majd megszakadtam :-DDD
Már nagyon akarnak egy közös ivászatot, ami nagyon jó lenne… csak egy a baj. Ezek már mind kb 1 éve kint vannak, vagy több. És már mindegyik keres normálisan, én viszont nagyon nem. Nekem nagyon meg kell fognom a pénzt, és nem tudok velük elmenni egy szórakozóhelyre, mert itt egy olcsó pub-ban is 5 dolcsi egy sör (1000 HUF) … nem megy. De eddig hála a teremtőnek, mindig elmaradt valahogy… Nem várom a pillanatot, amikor végre összejönne az italozás, és én nekem azt kell mondanom, hogy bocs, srácok, de nekem nincs pénzem.

Az élet nem csak móka és kacagás.

Nem könnyű!... Egyáltalán nem könnyű. Ami megkönnyíti az egészet az az, hogy Ausztráliában vagyok! NAGYON! Ez a hely eszméletlen jó! :-)))))

Eszméletlenül könnyíti a dolgokat! Remélem, most már fog akadni valamilyen part time job még, mert ez a helyzet nehéz nagyon, nagy a nyomás amiatt, hogy rohamosan fogy a pénzem, hiába spórolok, ahogy csak lehet…

Colin-nak a tanárnak - a BHP Billiton HR manager ismerőssel - is elküldtem az Önéletrajzomat, mert kérte, úgy érzem, téynleg segíteni akar, jó fej tanár nagyon, ő a legjobb fej! Meg látszik is rajta, hogy imádja a szakmáját a marketinget, jól is csinálja (tuti sikeres és gazdag), és tanítani is szereti. Mondta, hogy már amúgy hívta nem is egyszer az ügyemben a faszit, de még külföldön van, nemsokára majd hazajön... Alig várom. Ezt is!

Tudom, hogy sikerrel fogok járni, csak még egy kis türelemre van szükségem, de hát az a tulajdonság soha nem volt az erősségem, plusz hát a nyomás… na, azért az ott van, nap, mint nap.

A legjobb az lenne, ha már meglenne a bányamérnök meló, mert őszintén ez a part time job-ozás… hát ezt enyhén szólva sem nekem találták ki. Hogy nekem tőlem sokkal butább indiaiak mondják meg (mint store manager, vagy csak mint már régebb óta ott dolgozó stuff), mit csináljak egy olyan munkahelyen, ahová még egy középsulis végzettség sem igazán kell… le kell nyelni a gombócot, le kell. Egy darabig mindent ki lehet bírni.

Háááát, majdnem elfelejtettem leírni!!! Majd be szartam a héten a nevetéstől, na meg az idegtől!!!

Megpályáztam online a BP-nél (tudjátok olaj cég, sok benzin kútja van itt) sima kutas melót, mire 2 nap múlva jött egy email:

"Kedves Mark Barnabas,

Köszönjük az érdeklődését a pozicióra!

Sok pályázat érkezett be sok tehetséges pályázótól, és sajnáljuk de az ön pályázata nem járt sikerrel!!

És utána még a sok pull duma..."

Szerintetek????????? Kiket alkalmaznak ezek kutasként atom-fizikusokat, baazzzeeg!????
És ne dobjam el az agyamat!!!! :-DDD Komolyan egyik szemem sír, a másik meg majd meg őrül a nevetéstől... Nem vagyok elég tehetséges nekik, hááháá... De legalább a sok feka, meg indiai, akik még normálisan beszélni sem tudnak, azok igen! Zsír király!... besza-behu!---

Na mindegy...

Írtam a bányászati cégnek a héten, hogy mizu ( amelyiknek a igazgatója írt rám, hogy majd keresni fog a Perth-i igazgató), és válaszolt, hogy a Perth-i igazgató most kint van Field-en On-site meló ügyben, de nemsokára visszajön, és nyugodjak meg hívni fog. Hát oké, nyugodtság van… de mégsem. :-)

Brian-t el tudtam már nagy nehezen érni (akinél Graeme ajánlott be), de már munkaidőn kívűl, és 3 nap próbálkozás után… Mondta, hogy „hát igen, nem volt jó a telefonja…”. Másnap hívtam megint, kétszer is, suliban, szünetben… nem vette fel. Felba**!
Graeme-mel chateltem skype-on, és mondta, hogy ír majd rá, meg fel is hívja, ne aggódjak! És hogy rengeteg jó kapcsolata van Brian-nek… no worries. Persze.
Aztán most a ThyssenKrupp-nél is van pár lehetőség, Graeme fel is hivja az egyik ismerősét ott… Legszívesebben elküldeném a Resume-mat az ott dolgozó bányamérnök srácnak, akit az első bulin ismertem meg, de nem akarom hátba támadni Graeme-t. Még nem. Még várok, hogy intézze ő. Pedig már 3 napja nem tudja elérni az ismerősét ott… nem baj várunk. Várunk. És Várunk. No worries. Na jah.

Aztán jövő héten remélem már a Hays is tud valami információt mondani… Nekik is irok most.
Az a baj ezzel a türelem dologgal még, hogy ugye neked nincs annyira, nekik meg végtelen, és a végtelenségig tudják húzni a dolgokat. Ami majd, ha már ott dolgozik az ember, akkor tök jó, mert nem fog hajtani a tatár (sőt sokan mondták, hogy a magyar munkamorált felejtsem el, mert azért itt kinéznek, ha valamit időben megcsinálsz, plusz az itteni időben megcsinálás sem az a határidő, ami otthon van … hehehe :-D ), de amíg Te neked kell rájuk várni, és fogy a pénzecskéd… hát akkor nem a legtutibb…

Szüntelenül előttem van az álmom, amit el akarok érni, amit biztos vagyok benne, hogy el is fogok érni!!! Csak előtte végig kell járni ezt a nehéz utat, hogy aztán ha már célban vagyok és élem lazán az életemet, akkor is kristály tisztán eszembe jusson, honnan is indultam el… És mindig is emlékezni fogok.

Addig is pályázok, pályázok, és pályázok.

Az osztálytársak rendesek, egy Zambiai srác hozott nekem pár címet, ilyen part-time-recruiter céget, azokat ma fogom megnézni. Mert tegnap megint sikerült találkoznunk Henivel, és egész este együtt bandáztunk, meg megittunk pár sört, bort. Tök rendes, mert nem engedett fizetni, azzal az okkal, hogy nekem még nincs melóm, neki meg van, plusz van egy csomó pénze is, és amúgy is leszarja. Meg, hogy azzal a feltétellel, hogy ha majd meg lesz a melóm, akkor meghívom egy ebédre egy étteremben. Mondom, hogy a viharba ne! … Rengeteg pozitív hatás ér Tőle is.

A héten nem voltam elememben fotózás terén, csak pár alkalommal csináltam képeket.

Kezdek már nem turista lenni itt, kiismerni a helyet, lazán járkálni bárhová.

Egyik nap azon kaptam magam a buszon, már vagy 2-3 megálló után jutott eszembe, hogy felszálltam a buszra, és a buszsofőrnek: „How’r’you goin, mate? Ő válaszolt, meg kérdezte, hogy hová megyek, stb stb… „ … aztán ez annyira természetes volt már, hogy csak pár megállóval később esett le, hogy "héééééé, ez én voltam!!!" :-DD  mondom LOL. Asszimilálódni kell! :-D

Ez egy nagyon finom, alkoholmentes Gyömbér-sör! Mint üdítő - lehet kapni!

Aztán élmények, érzések.

Akcentusok: nagyon durva, amikor egy nap elmegyek suliba, hallgatom az indiai, vagy éppen pakisztáni (utálatos egy akcentus, érthetetlen, teljesen máshogy mondanak minden szót...utálatos), vagy hallgatom az ír-t, ami szintén néha tök érthetetlen, mert az egy dolog, hogy hadarnak, vagy elharapják a szavakat (ha ausztrálok hadarnak, azt értem, minden probléma nélkül), olyan alapszabályok érvényesülnek az akcentusukban, hogy amit U-nak ejtenek az angolok, ők O-nak, aztán amit Á-nak azt szintén O, az O-t azt U-nak, plusz a th-t simán T-nek ejtik, az Ö-t pedig megint csak O-nak... Higyjétek el, nagyon összezavaró. Pl: a 13-mat úgy ejtik, hogy TORTÍN, tisztán, tényleg! Meg good, az god, Bortdáj - birthday... kész :-DD
Az indiaiakét meg le sem tudom írni... az a legdurvább... meg a kínai, asse semmi... 

Szóval ezek után alig várom, hogy ausztrálokkal beszéljek...

Nem a pozitív dolgok közé sorolandó, hogy a bátyámnak tegnap volt a szülinapja, és annyira szívesen ott lettem volna Vele, felköszöntöttem volna, ajándékot adtam volna neki, este megünnepeltük volna alkohollal is valamelyik mádi szórakoztató ipari egységben… Plusz az egészet megtetőzte, hogy küldtem neki sms-t, hogy felköszöntsem és valamiért függőben van, még mindig azt jelzi a telefonom, hogy nem küldte el… Na ez szar érzés…

Mindegy, így blogon keresztül is Boldog Szülinapot, Atti! :-)))

Szóval ezek nem azok a dolgok, amik jók…
De hát ezt vállaltam a sok jóért cserébe ami itt van, és ami még rám vár…

Jó lesz. Csak türelem. Még csak egy hónapja sem vagyok itt. Most lesz majd 6-án.

Szívélyes üdvözletem, kedves blogolvasók!