Kedves Napló! :-)
Ismét túl vagyok pár jó napon... főleg a szombatin, ááááááá, még mindig csak mosolygok. :-)))
Nem akarok ömlengeni, de nem megy... egyszerűen annyira király itt... :-DDD
Szóval....
Pénteken part time job-okat kerestem, elmentem a Rendezvous Hotel-hez, és ott mindenhová, ahová csak tudtam beregisztráltam magam part time job-ra, meg még két városrészre, egész napom ráment... és még nem voltam elégedett magammal... Beadtam a jelentkezésemet a Rendezvous hotelbe, subway, benzinkutak, remélem, hamarosan megkeresnek, kellene nagyon. Mert akkor már simán tudnék élni, nem kéne félni attól, hogy elfogy a pénzem...... Ezt folytattam szombat reggel is, mivel ezek meg az internet... ??? Nem vittem papíron kinyomtatott önéletrajzot, gondoltam kérek email címeket és elküldöm majd oda... Mint jó európai, csak gazdaságosan bánj a papirral... ezek természetesen erre is szarnak, mint ahogy a vízfogyasztásra, az áramfogyasztásra, meg úgy mindenre :-D
A pénteki nap nagyjából ebből állt, hazaértem megfelelően, aztán elvoltam Sid-ékkel. Meghát part time job-os önéletrajzot (resume-t) csináltam, intézkedtem, szervezkedtem... ilyenek...
Sid-del egyre jobb a kapcsolatom, nagyon sokat beszélgetünk, ő egy igazán jó ember! Nem az a "focista és buta, mint a seggem" (fele ausztrál ilyen, állítólag), hanem nagyon intellektuális, és jól tájékozott a világról, amit be is járt, dolgozott sokat Európában is régen, tervező volt. Jó vele diskurálni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy maradok itt fél évig (ennyi ideig kell aláírni a szerződést...), itt keveset költök, nagyon rendesek, és segítenek mindenben, kérés nélkül... majd ha meglesz a bányaménrök állás, és félretettem pár ezer dolcsit, akkor majd elköltözök saját albiba... addig ezt simán kibírom ebben a jó társaságban, na meg amúgy is sejthető, hogy FIFO (fly-in, fly-out) b.mérnök melóm lesz, akkor meg 9 napot a bányában leszek valahol bent a szárazföldön, és csak 5-öt itthon.
Közben Edith felhivott - CSE Australia -, hogy mizu velem, beszéltünk vagy fél órát, annyira rendesek, hogy még mindig törődnek velem, olvassák a blogomat is :-))), meg ilyenek... Ezek a dolgok nagyon jól esnek. Főleg, amikor kint vagy itt egyedül, és csak magadra számithatsz főleg...
Meg lekéstem megint egy buszt (miért is ne), és leültem egy padra egy parkba a sok park közül... mindenhol park van. Jaa és tóval.
Na a szombat!!! Bloody szombat! :-DDD
A szombati nap egyszerűen fantasztikus volt. :-D
Először is elmentünk Sid-del a ....-n Scarborough-tól Északra található Fishing club-ba, ahol a horgászok, halászok viszik be a halakat és mérik le, gondolom fizetnek utána... meg mondták, hogy sokszor van olyan, hogy jönnek a horgászok feleségei is, és barbeque-znak, saláta, stb... tudnak élni :-D
Végre láttam közelről az óceánpartot... csodálatos... volt, hogy Sidék elvoltak az öregek beszéltek, én meg csak kiültem, és ültem, és néztem és hallgattam... tényleg nagyon szép... remélem a képek visszaadják... Segítettem nekik kivinni ilyen nagy aluminium tálcákat, ahol később feldolgozzák a halakat, rendes, jólelkű, egyszerű emberek... Jó volt a társaságukban, érdeklődők, ... Na meg hát engem sem kell félteni, ha valakivel beszélgetni -hogy úgy fogalmazzak; bandázni - kell. Mindenkivel megtalálom a közös hangnemet. Az angollal meg természetesen az ég világon semmi probléma, folyamatosan megy, mindent értek, mindent elmondok, és mindig megdícsérnek, hogy milyen jól beszélem a nyelvüket... sőt még az akcentus is ragad rám :-D
Szóval elvoltunk ott, ittunk egy sört is, finom söreik vannak, ami számomra jó hir, mert IMÁDOM a sört :-D
Aztán hazamentünk, mert Márkank készülnie kellett az esti party-ba :-)))). Steffen Steffen hivott is, hogy fél hatkor felvesz a Fremantle állomáson. Természetesen késett vagy 20 percet, de ez itt átlagos, sőt még preciz is! :-) LOL!
Kocsival jött értem. Aztán mentünk egy zártkörű(!) party-ba... hát eszméletlen volt, egy nagyon jó stílusú bár volt, ötletes dekorációval, és sok sok jó fej, szabad felfogású emberrel. Steffen jó barátságban volt a tulajjal, aki szintén német származású, Stefan és a feleségével. Nagyon jó arcok, mindenki nagyon barátságos volt, nem tudtam megállni egy kicsit egyedül egyhelyben, mert mindig valaki odajött, hogy hogy vagyok, honnan jöttem, mi ott a helyzet, ő honnan jött, és hogy reméli, hamar találok bányamérnök melót...stb stb stb :-D ami azt illeti, volt ott egy bányamérnök srác, aki el is kérte a számomat, meg email címemet, hogy küldjek neki resume-t, és lehet, hogy intéz egy interjút. huhuhúúú, de jó !!! :-D Viszont beszéltem Steffen-nel, és azt javasolta, először kérdezzem meg Graeme véleményét, hogy ő meg akarja-e keresni azt a céget, hogy ne legyen hátbatámadás meg ilyenek, jogos!!! Igy is fogok tenni, és gondoltam is erre. Kezdem egyre jobban azt érezni, hogy sikerrel fogok járni hamarosan. Ez az ország tele van lehetőségekkel bányamérnökök számára, és hiába nincs sok tapasztalatom, menni fog! Akkor is menni fog! :-)
A party nagyon jó volt, még sohasem voltam ilyenben, folyamatosan csinálták kemencében a pizzákat, jobbnál jobbakat, és vitték körbe tálcán, ki voltak pakolva üveges borok, meg sörök jeges vízben (mint a filmekben)...
Jó volt megtapasztalni ezt a felhőtlen életet... Tényleg... azt hiszem ez az egyik dolog a sok közül(!), amiért idejöttem. A szabad élet, a nyugalom, és az aggodalom mentes élet (még nem, de ha már lesz munkám!...)
Sajnos nem sikerült valami jól a kép, mert nem akartam, hogy lássák, hogy fotózgatok... próbáltam beilleszkedni, tudjátok, nem egy "freakin' tourist" lenni! :-/ :-D
Egyébként el kell mondanom, hogy nagyon jó emberek voltak ott tegnap is, mindenki vegyült mindenkivel, mindenki kedves volt mindenkivel. Senki nem vetett meg senkit azért, mert honnan jött, vagy mert nem gazdag, vagy mert nem egy nagy szakmája van. Volt ott masszőr, volt ott Yacht-on dolgozó, repülős, bar tulaj ugye, Steffen, aki én nem is tudom, mit csinál most, de bejárta a világot, és még most is elrepül Los Angelesbe 6 hétre, mert lesz ott egy esküvő, ahová mennie kell... hát... hihetetlen, srácok.
A party után még felmentünk vagy 6-an egy 47 éves nő lakásába (kinézett vagy 35-nek amúgy)... És addig ittunk, amig találtunk piát, mindenki - nyilván én azért vigyáztam, úriember maradtam -, volt táncolás, story-zások, meg pia, pia, minden pia, amit ott találtunk :D Volt neki bőven, elég sokat iszik... hehehe... Aztán lassan mindenki kidőlt, hála istennek sikerült találni egy kényelmes fotelt, amiben elaludtam én is... :D Aztán fullos reggeli, egy elég full-os kéróban... a ház ára 500.000 dolcsi volt, ez olyan 100 millió forint... el sem tudok képzelni ennyi pénzt... Nem volt teljesen az övé, mert a bankké volt a ház... De milyen "lakáshitel" az - kérdem én -, amikor az önerőd 20 misi, és 80 misit a banknak törleszted x év alatt?????? ÁÁÁááá. :D
Jaaa, és nem egy otthoni 100 milliós kéróra kell gondolni! Itt ennyire drága. Nagyon szép lakás volt, meg minden, tényleg, de otthon egy 20-30 misit érne ez.
Éppen ezért kevés ember birtokolja a házát, amiben lakik, mert bérelni sokkal sokkal olcsóbb!!!
Reggeli után pedig hazahoztak engem Scarboroughra háztól házig (úgy 20 km) :-), egy bazi nagy Land Cruiser-rel... útközben természetesen meg kellett állni dive-through italkernél (itt nagyon nagy divat, bemész kocsival, áthajtasz, kérsz piát, cigit, és kihozzák és mész tovább...) és venni kellett pár Jimbeam-colát (olyan mint a 0.33-as dobozos Coca Cola, de JeamBeam cola, előre bekeverve)... Tudnak élni :-D
Most végre már lenézek ténylegesen a Beach-re... mert mindjárt megint besötétedik és bebukom...
Majd még jelentkezek...
Az a baj, hogy amikor benne vagyok a történésekben, akkor mindig elmentem a fejemben, hogy ezt majd leírom a blogba, aztán egyszerűen nem jut eszembe... szóval most is még egy csomó dolgot nem írtam le, ami itt történik, ami itt érdekes... de majd idővel csak-csak...
Üdvözlet haza. És egyébként büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok! Ezt még akartam mondani, mindenkinek büszkén mondom, és mesélek az országról.... a történelméről, kultúrájáról, a Tokaji aszúról természetesen ;-)
